Szereplők: HyoRa (Hyorin&Bora), Dasom, Soyou (SISTAR)
Figyelmeztetés: nincs~
Műfaj: angst
Leírás: " Ha az elválás ilyen iszonyú kín, jobb lett volna, ha sosem találkozunk." (song)

- Akkor mind egyetértünk? – nézett végig a lányokon Soyou. Már órák óta ültek a STARSHIP Entertainment egyik legnagyobb tárgyalójában és próbáltak megegyezni, noha a kimondatlan szavak ott függtek a fejük felett. Fel fognak oszlani. Nem érte egyik tagot sem meglepetésként a tény, ellentétben a médiával és a rajongókkal, de az még a jövő zenéje volt. Soyou volt az, aki legelőször szólalt meg és megszüntette a jótékony csendet, ami megállj parancsolt a fájdalmas igazságnak. A lány tudta, hogy felesleges tovább erőlködniük, mégis amikor a másik három lány beleegyező biccentéssel válaszolt a kérdésére, az ő szíve is beleremegett a szomorúságba.

Hozzászoktunk egymáshoz,
De most már mindig olyan érzésem van, mintha a vége lenne
Ez nem boldogság
Ez nem szerelem

Bora csendben ült az egész megbeszélés alatt. Ő is tisztában volt a tényekkel, és noha bántotta, tudta, hogy jól döntöttek. Nem a banda feloszlása volt, ami könnyeket csalt a lány szemébe. Hanem kedves közönye és szinte boldog és felszabadult sóhajtása, amikor végre mindhárman aláírták a felmondó szerződést. Sírni, toporzékolni, tombolni akart, válaszokat követelni Hyorintól, de csak csendben ült tovább. Nem arról volt szó, hogy nem lett volna ereje feltenni a kérdéseket. Hanem attól, hogy tudta a válaszokat, ám nem akarta hallani.

Mindent úgy csinálsz, ahogy neked tetszik
Mindig én vagyok az, aki próbál téged megérteni
Egy szót sem bírok kimondani
Tovább kell lépnem ahhoz, hogy megismerjem a vigaszt

Dasom szipogva elmorzsolt egy könnycseppet a szeme sarkába, majd egy erőltetett mosollyal fogadta el Soyou által felé nyújtott zsebkendőt. Nem értette, hogy történhetett mindez hét év után. Persze tudta, hogy óriási a konkurencia, hogy hosszú ideje nem tértek vissza és folyamatosan szorítják ki őket a zeneiparból, de akkor is hitt benne, hogyha valakik ők megoldják. Ahogy megoldották anno kezdőként, vagy a hosszabb kihagyásokkor, vagy amikor szólózni kezdtek és eltávolodtak egymástól. Hogy a hét év nem tűnik csak úgy el, és ők négyen elválaszthatatlanok. Ám ahogy a többi lányra nézett, rájött, hogy négyük közül ő egyedül hitt ezekben.

Sosem kértem sokat tőled és nem is vártam el sokat
Úgy tűnik, mindennek vége szakad, hogy elveszítelek
Most már nem könnyítem meg a dolgodat?
Most már a gondjaink megterhelnek?
Túl sokat változtunk

Hyorin bűntudat nélkül lélegzett fel, amikor végre Soyou és Dasom elhagyták a tárgyalót az aláírt szerződéssel, amiben a banda feloszlásának ténye állt. Noha párja sokszor hangoztatta, hogy önző dolog, imádta, hogy szólózhat, és csak ő van középpontban. Szerette a bandáját, barátnők voltak, ám elég volt neki az együtt töltött hét év. Saját karrierre vágyott, saját rivaldafényre. Meglepődött, hogy mennyire magányosnak érezte magát csapattársai között az elmúlt időszakban, és hogy mennyire élvezte az önállóság szabadságát. Felállt a székéből és figyelmen kívül hagyva Bora kérdő és vádló tekintetét az ablakhoz sétált, hogy a jövőjén gondolkozzon.

Édes, magányos vagyok, ez itt a vég?
Miért tesz a veled együttlét még magányosabbá?
Édes, magányos vagyok, ez a szerelem?
Csak én változtam?
Randizunk vagy harcolunk?

- Neked ez így tényleg jó? – kérdezte Bora szerelme hátától halkan megtörve a csendet, amit a másik két, immáron volt, csapattársuk hagyott maguk után.
- Miért ne lenne? – dobta hátra haját az énekesnő. – Szerintem, mindegyikünknek így a legjobb.
- Leginkább neked, nem igaz? – sziszegte dühösen az idősebb, majd mikor egy vállvonást kapott válaszul, dühösen felpattant és vállánál fogva maga felé fordította a szőke hajú démont. – Miért vagy ilyen közönyös? Téged tényleg ennyire nem érdekel, hogy mi lesz a bandával? Hogy feloszlunk? Hogy elszakadunk egymástól? Hogy VELÜNK mi lesz? – Bora hangja elcsuklott a mondat végére. Hát mégis csak feltette azt a kérdést és látta az alacsonyabb pillantásán, hogy meg is fogja kapni rá a választ, amitől rettegett.

Olyanok voltunk, mint a pirítós és a vaj, elválaszthatatlanok
Nagyon közel álltunk egymáshoz, majd hirtelen elhidegültünk
Csend van körülöttünk, elértük a ridegség csúcsát
Még ha mérges is leszek és kiabálok

- Az igazat akarod? Legyen – nézett farkasszemet Hyorin Borával. – Tényleg nem érdekel, mi lesz a bandával, mert már nem akarom a bandát. Elég volt. Nem tudunk semmit felmutatni már, amit a versenytársaink ne tudnának, sőt. Már nem vagyunk 18 évesek, Bora. Fiatalabb és tehetségesebbek kerülnek ki újra és újra a KPOP gépezetből és esélyünk sincs. Bandaként biztos, hogy nem.
- Áhh, értem én. Szólóban van esélyed. Mi csak visszafogunk téged! – nevetett fel keserűen a rapper lány.
- Tudod, mit? Így van! – dühödt fel az énekes is, mire Bora megrökönyödve nézett kedvese szemébe.
- Istenem, mikor lettél te ilyen önző?

Te újra letérdelsz közönyösen
Álszenten, odajössz hozzám és megölelsz
Még ha most jól is vagyok, ez a nap újra el fog jönni
Ha ez a nap eljön, a szívem darabokra szakad

Bora szemeit elöntötték a könnyek, hogy a számára ismeretlenné váló szerelme szeméit bámulta. Mint ha egy idegen ember állt volna vele szembe. Hátrálni kezdett, miközben igyekezett visszafojtani a torkán feltörő rosszullétet. Mióta van ez így? Mióta álltatja magát?
Hyorin nem értette párja viselkedését. Tudta, hogy önző, amit mondott, de nem tagadhatta meg, amit érzett. Nem értette, miért rossz és elítélendő a viselkedése, noha Soyou, Dasom és meg párja is ugyanúgy önálló karrierbe kezdenek majd. Ennek ellenére Bora szeméből sütött a fájdalom és még valami amit Hyorin el se akart hinni. A lány gyűlöli őt?

Befejezhetnénk itt?
Nem mehetnék újra vissza hozzád?
Csak a szakítás maradt nekünk
Már te is felkészültél rá
Fáj, hogy nem forgathatjuk vissza az időt

Hyorin elkapta kedvese kezét és szelíden magához húzta, és olyan erősen átölelte, mintha egyben akarna tartani magukat, a kapcsolatukat. Ám Bora tudta jól, hogy benne véglegesen eltört valami. Nem érezte a bizsergést, a lángolást Hyorin karjai között, sőt idegen volt számára a lány érintése. Szelíden eltolta magától az énekest, majd az ajkaira hajolt, de épp csak egy pillanatra. Mire Hyorin eleszmélt, Bora már a táskáját kapta a vállára és a kijárat felé tartott.
- Mit művelsz? – kapott utána kétségbeesetten, ám az idősebb lerázta magáról a kecses ujjakat.
- Végeztünk.
- Micsoda? – döbbent meg Hyorin, majd felnevetett. – Mégis hogy gondolod ezt? Mi történt ebben a pár percben, amitől hirtelen be akarod fejezni a kapcsoltunk?
- Nem tudom, ki vagy te. Így nem tudlak szeretni. – rázta meg szomorúan a fejét Bora, mire az énekesnő elképedt, majd az érzés gyorsan átcsapott haraggá.
- Azért hagysz el, mert élvezem az önálló karrierem? Ez szomorú.
Bora némán nézett ex-kedvese szemeibe. A barna szempár csillogott a haragtól és dactól, ami ismerős volt a rapper számára, de amúgy semmi más nem emlékeztette a nőre, akibe sok éve beleszeretett. Hagyta, hogy a könnyei végigfolyjanak az arcán, majd feltette a pontot az i-re.

- Idővel minden el lesz felejtve, te is. Ez az, ami igazán szomorú.