Szereplők: JunYoSeung (Hyunseung, Junhyung, Yoseob, Highlight/B2ST)
Figyelmeztetés: nincs~
Műfaj: angst
Leírás: Szakításkor két világ között kötünk ki. Már nem azok vagyunk, aki valaha voltunk, és nem is azok, akik majd leszünk. (song)

Yang Yoseob nagyot sóhajtva lépte át párjával közös lakása küszöbét és karórájára pillantva megállapította, hogy megint éjfél után sikerült hazaérnie. Hosszú hetek óta sosem indult el és érkezett meg az otthonában ugyanazon a napon, és ez elsősorban az új cégalapításhoz volt köthető. Elméletben nagyszerű és egyszerű döntés volt, hogy a B2ST-tel otthagyják a CUBE Entertainment, új névvel és immáron önállóan új csapatot építsenek, ám a gyakorlatban csak a nagyszerű része maradt meg. Rengeteg munkával és jogi harccal járt, és ez mindegyiküket rendesen kikészítette, bármennyire is élvezték a dolgot.

Yoseob nagyokat nyögve szabadult meg a cipőjétől, majd halkan belopózott a nappaliba, nehogy felébressze Junhyung-ot, aki a szólója miatt valószínűleg még fáradtabb volt, mint bármelyikük. Ám ahogy elhaladt a hálójuk mellett egy jól ismert hang ütötte meg a fülét. Már előre tudta, mi fogja fogadni a hálóban, mégis félve tárta ki az ajtót, ahonnan tökéletes rálátást kapott a totál kiütött kedvesére.

Cigarettacsikkek halmozódtak fel a hamutartóban,
Én pedig az üres falat bámulom.
Miközben az üres gyomromat whiskeyvel rontom el,
Remélve, hogy még jobban elhomályosítja az elmémet…

- Kérlek, ne... - suttogta Yoseob, majd a TV felé fordította arcát, ahonnan a rettegett arc mosolygott vissza rá. Jang Hyunseung. Azonnal a távirányító után kapott, hogy eltüntesse az élete megrontójának képét, ám a képernyőre hirtelen egy díjátadó felvétele kúszott, ahol épp mind a hatan örömmámorban úszva ünnepelték győzelmüket. Junhyung olyan szorosan ölelte magához Hyunseung-ot a videón, mint ahogy Yoseob-ot sosem. Az énekes dühösen kapcsolta ki a TV-t, remélve, hogy ezzel eltüntetheti riválisát az életükből, de nagyon jól tudta, hogy pár napon belül megint a képernyőn találja majd Hyunseung-ot, miközben Junhyung a piától kiütve, kisírt szemekkel fekszik az vele közös ágyukban.

Yoseob bármilyen ártatlannak is tűnt, nem volt hülye. Mindig is tudta, hogy sose érthet az ex-csapattársuk nyomába, legalábbis ha Junhyung-ról van szó, biztosan nem. A rapper sosem tudta elengedni volt kedvesét, mégis amikor Hyunseung otthagyta a B2ST-et, Yoseob-ban felcsillant a remény, hogy végre beteljesülhet az ő szerelme is a rapperrel. Makacs volt, és noha már a legelején tudta, hogy sérülni fog ebben a kapcsoltban, nem volt hajlandó elengedni Junhyung-ot.

A távoli emlékek egyre tisztábbak lesznek,
És én próbálom őket elnyomni, ahogy csak tudom
Valószínűleg már régen alszol,
Azt kívánom, hogy egész éjjel rémálmaid legyenek!

Könnyeit törölgetve kezdte el összeszedegetni a széthajigált, alkoholos üvegeket, miközben azon agyalt, hogy  meddig akarja még saját magát bántani és meddig van értelme ennek az egésznek. Bár már abban se volt biztos, hogy valaha is volt értelme. Junhyung hirtelen morogni kezdett, mire Yoseob óvatosan felé hajolt, hogy hátha rosszul van a szerelme, mert akkor el kell cipelnie a fürdőbe, és ahhoz most nem érezte magát elég fittnek. Ám amikor meghallotta, hogy Junhyung Hyunseung nevét kántálva, ő lett rosszul. Elege lett.

Nagy lendülettel földhöz vágta az üvegeket, amelyek hangos csörömpöléssel adták a világ tudtára szilánkos halálukat, majd mit sem törődve a felriadt Junhyung-gal, a szekrényhez lépve elővette az utazóbőröndjét és elkezdte belepakolni a ruháit.
- Yoseob...? hazaértél? Mit csinálsz? - dörzsölte a rapper az arcát, miközben megpróbált anélkül felülni, hogy elhányta volna magát.
- Pakolok. - kérdezett a rövid válasz.
- Utazunk valahova? - értetlenkedett Junhyung, miközben megpróbált párjára fókuszálni.
- Nem. Csak befejeztem veled.

Nem vagyok jó ember, de miért gondolok rád folyamatosan?
Te vagy a legrosszabb ember, akivel valaha is találkoztam
Olyan vagy, mint egy folt a kedvenc ruhámon,
El akarom dobni, de nem tudom…

- Mi a francról beszélsz?
- Jól hallottad, és bármennyire is részeg vagy, próbáld meg felfogni. - cipzározta be bőröndjét az énekes. Junhyung iszonyú állapotban volt, mégis megpróbált Yoseob elé állni, hogy megállítsa.
- Most mi bajod? Oké, ittam, és abból hogy - kapaszkodott meg a szekrénybe a rapper - kettő látok mindenből könnyű kikövetkeztetni, hogy sokat, de ez nem általános. Nem ok, hogy elhagy.
Ahogy Yoseob a kétségbeesett, szétcsúszott szerelmét nézte, hirtelen szánalmat kezdett érezni iránta és maga iránt is. Nem azt az embert látta maga előtt, akibe már a debütálásuk pillanatában beleszeretett, hanem egy szomorú, megtört férfit. És ő mégis ragaszkodott hozzá, noha tudta jól, hogy ez már teljesen hasztalan.

- Megint csináltad. - suttogta felhajtott fejjel. Junhyung értetlenkedve próbálta visszaidézni, hogy miért is nyúlt ma este italhoz, ám az alkoholködén keresztül nem tudott rájönni. Mikor a rapper nem reagált, Yoseob felpillantott és könnyes szemét Junhyung-éba mélyesztette. - Megint őt nézted.
Junhyung gyomra összeszűkült, torkába gombóc lett és úgy érezte, minden vér kifut a testéből. Iszonyatos émelygés tört rá, és azt kívánta, bárcsak meghalhatna.

A túl sok szerelem megöl engem.
Jobban, mint az erős szesz, jobban, mint a lánc-dohányzás
Végül, felemésztenek az érzéseim,
Mindent elrontva, ami rendben volt…

Mindig is tudta, hogy nem tudott túl lépni Hyunseung-gal való szakításukon, de amikor a fiú a bandából is kilépett, Junhyung akkor tört össze igazán. Azt hitte, jó tudja titkolni, és hogy segít, ha kiélvezi Yoseob őszinte rajongását és majd az énekes elfeledteti vele volt szerelmét. Ám minden egyes csókjuknál, együtt töltött éjszakán, vagy ha csak a fiatalabbra nézett, mindig Hyunseung mosolygott vissza rá. Viszont tudta, ha egyedül lesz, abba beleőrül, így önző módon magához láncolta Yoseob-ot, és noha tudta, hogy fájdalmat okoz a fiúnak, képtelen volt szakítani.

Azt remélte, hogy jobb lesz, hogy csak idő kell és Yoseob szerelme mindent rendbe hoz. Egy ideig, mikor végre sikerült saját kiadót és csapatot alakítaniuk, tényleg úgy érezte, hogy most sikerült. Boldog volt, és kezdte elfelejteni ex-csapattársukat. Ám mikor belekezdett a saját albuma készítésébe, túl sokat maradt egyedül a gondolataival. Inni kezdett, hátha az elnyomja az emlékeket, ám csak annyit ért el, hogy órák estek ki az életéből, amikor öntudatlanul hevert valahol. Yoseob folyamatosan aggódott érte, ami alapjáraton jól esett volna neki, de a fiú rettenetesen hasonlított Hyunseung-ra ilyenkor, és Junhyung szép lassan úgy érezte, hogy tényleg megőrül.

Szükségem van valakire, de nem akárkire
Magányos vagyok, de egyedül akarok lenni, vagy talán mégsem?
Nem igazán tudom, melyik
Testrészed hiányzik, de hiányzol…

Az egyik felvételéről hazaérve Junhyung egy papírfecnit talált csak Yoseob helyett, miszerint aznap már nem ér haza. A rapperre azonnal rázúdultak a gondolatai, és hogy meneküljön előlük újra alkoholba fojtotta bánatát. Miközben a lakásban téblábolt meg akadt a szeme Yoseob filmgyűjteményének egyik darabján. Egy emlék DVD volt, még anno kapták valamelyik fantól. Junhyung emlékezett rá, hogy mikor megkapták rongyosra nézték, hiszen rajta volt az addig összes győzelmük, a fellépéseik, a fanmeetingek, rengeteg közös emlékkel. Azt hitte, eltűnt, így abban reménykedve, hogy a vicces emlékektől jobb kedve lesz, elindította. Ám öröm helyett Hyunseung-gal való szerelmének pillanatai tárultak a szemei elé.

Zokogva, mint megárvult gyermek, nézte, ahogy a képernyőn újra felelevenednek a boldog képek, az ölelések, a rejtett érintések, az összemosolygások Hyunseung-gal. Másnap reggel a hamarabb hazaérkező Yoseob Junhyung-ot az alkoholtól ájultan feküdve, Hyunseung képernyőről sütő mosolyának fényében találta. Ám mire Junhyung felébredt, Yoseob kitakarított, és úgy tett, mintha semmi se történt volna. És noha ezek után heti, majd lassan három napi rendszerességgel előfordult ez, mindketten úgy tettek, mintha minden rendben lenne.

Túl lusta vagyok ahhoz, hogy megismerjek egy új embert
Hogy őszinte legyek, nálad nincs gyönyörűbb ember!
Nem akarom bevallani, de még mindig kedvellek!
Vissza akarok menni hozzád!

Így most a hálószobájukban állva pofonvágta a lassan kijózanodó Junhyung-ot, hogy Yoseob végig tudta. Ahogy nézte az előtte álló énekest, miközben kereste a szavakat, hogy kimagyarázza magát, rájött, hogy nem tud mit mondani. Bocsánatot kérhet, rimánkodhat, hogy ne hagyja el, de másnap megint Hyunseung-gal fog álmodni és ugyanúgy őt fogja szeretni. Yoseob pedig ezt tudta nagyon jól. Ahogy az énekes nézte első szerelmének fénytelen, végtelenül szomorú szemeit, elfogadta. Sose viszonozták az érzéseit, csupán kihasználták azokat. Mégis nem tudott haragudni a rapperre. Ő hagyta, hogy pótlék legyen, ő vállalta be a fájdalmat. 
- Ne nem kell, hogy bármit is mondj. Tudok már mindent és tudom, hogy sajnálod. - törte meg végül a csendet a fiatalabb. Junhyung szemét elöntötték a könnyek.
- Gyűlölsz?
- Nem - rázta meg a fejét Yoseob, majd végigsimított a rapper arcán - de szeretnélek. 

Junhyung némán bólintott, majd apró csókot nyomott az énekes szájára, aki némán sírva viszonozta azt. Tudta, hogy búcsúznak, és bármennyire is elfogadta a tényt, a fájdalom mégis pokoli volt. Miután elszakadtak egymástól, Yoseob szinte kimenekült a szobából, majd villámgyorsasággal öltözött fel. Mégis mikor a kilincsre rakta kezét, egy pillanatra visszafordult, abban reménykedve, hogy Junhyung utána jön. Ám a hálószoba ajtaja nem mozdult, Yoseob szíve pedig végleg megszakadt. Lenyomva a kilincset, hátrahagyta reménytelen szerelmét, aki eközben az újra világító képernyőn örök szerelmét bámulva halkan suttogta:

- Csakis te ölsz meg engem…